Anyád hogy van?

Diplomakiállítás dr. Geréb Ágnes életéről

Tárlat

Védés: 2019. június 11., kedd, 14:00
A kiállítás megtekinthető: 2019. június 14-15.

Publikáció:
https://www.prae.hu/article/11093-szinfalak-mogott-atjarokban/

Rövid leírás

Munkám különleges szemszögből mutatja be a bába élettörténetét, hiszen ő nem más, mint az édesanyám. A terekben installációk, hanginstallációk, személyes és hivatalos tárgyak, videók, archív anyagok is találhatók.

Mik történtek körülöttünk ebben a szűk 10 esztendőben? Milyen történetek lengik körül az ő életét és ezáltal a miénket is? Miket hozott magával a börtönből és az utána következő házi őrizet időszakából? Fontos szerepet kap a családi háttér, valamint a korábbi, klinikai évek történetei is.


A kiállítótér részei: f
ogadótér, folyosó, hivatalos tér, börtön-tér

FM__7874

A fogadótér

A fogadótérben egy két részből álló installáció látható. A falon egy otthonszülés film megy, hang nélkül. A térben 4 db nagyméretű labda található. Ezeket sztetoszkópok segítségével hallgathatjuk. Bentről dr. Geréb Ágnes gondolatai hallhatók saját maga által elmesélve. A videó személyiségi jogok miatt nem kerül föl. Hangok:

Folyosó - "Személyes”, összekötő tér

A következő tér a folyosó, amely három részre oszlik. A térben folyamatosan, halkan szól mintegy mantraként a börtön előtt elhangzott pár sor, amit a Geréb Ágnes születésnapjára összegyűlt tömeg énekelt 2010. december 20-án, Geréb Ágnes születésnapja után, egy nappal a háziőrizet megkezdése előtt: “Ami jó van a világon, születésnapján kívánom!”

A jobb oldali fal

A jobb oldali falon rövid történeteket olvashatunk, amelyeket személyes interjúk keretei közt gyűjtöttem össze. Ezt kiegészítvén fotók is láthatók a falon. Sorrendben:

FM__7873
Lepeny

"Nem véletlen, hogy 1989-ben, a rendszerváltás idején kísértem az első otthonszülést. Akkor érett meg rá a helyzet. Ha nem én lettem volna akkor ott, lett volna valaki más. Törvényszerű volt, hogy megtörténjen, ahogyan más országokban is megtörtént. Az, hogy az én nevemhez kötődik... Hát, most ez így alakult. Érzékeny voltam erre a közegre, közel mentem emberekhez és meghallottam, mi a hiányuk és az igényük."

p1190686_kis

"1992-ben, Szegeden, az első általam szervezett „Nemzetközi konferencia a szülésről” című  találkozón szinte minden elhangzott, ami a mostani, 2018. december eleji nemzetközi konferencián, amit ezúttal a Magyar Szülésznők Egyesülete rendezett. Sajnos, az eltelt idő alatt nem sok minden bírt gyökeresen megváltozni."

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

"Olyan területet kerestem, amely az egészségesek és a még egészségesebbek határterülete. Azt hittem, hogy a szülésznők közé tartozom. De kiderült, hogy egyáltalán nem. Se közéjük, se az orvos kollégáim közé nem tartoztam. Mikor ‘77-től beengedtem a férjeket a szülőszobára, akkor is egy szülésznő árult be, akivel hosszú éjszakákat toltunk végig. Meg is büntettek, fél évre kitiltottak a szülőszobáról..."

p1190661_kis

"A bábák nem úgy akartak dolgozni, ahogy ez a rendelet engedi őket. Helyette szabadon és függetlenül - úgy, ahogy a szülő nő szava is kéne, hogy döntsön.
Az információkon alapuló döntés a nőké. A bába ebben támogatja őket még akkor is, ha épp nem egyezik a döntésük. Ez az, ami a rendelettel nem valósul meg. Helyette ott is megjelent a hierarchia, ahol addig nem volt: a független bábák körében."

p1190675_kis

"Az otthon szült nők, családok életét mélyen megváltoztatta, hogy otthon szültek. Ez valóban társadalmi szintű virágzás. Azonban a legtöbb embernek nem volt hova nyílni… Nem volt itt az ideje. Sok mindennek még mindig nem jött el az ideje. Nem jött el az ideje a valódi szabadságnak. Az irányítás egyébként sokaknak megfelel, mert ők így is oda kerülnek, ahová eleve akarnának is. Csak éppen nem szabad választás útján.
Mentőt hívtunk egy rossz állapotban lévő kisbabához. A mentősökkel együtt rendőrök is érkeztek, onnan vittek el engem...
Minden megváltozik, ha egyszer lehet szabadon dönteni… Egy ország szabadsága lemérhető a szülés szabadságán."

Gereb-Agi-szulesnel_kis

Folyosó - a bal oldali fal

A bal oldali falon a folyosó elején három fotó:
 

FM__7836


A baloldali falon a két terem bejárata közt 4 db kisfilm látható és egy fotó nagymamámról, mellette két rövid történetet.
 

"A házi őrizet elején Anyu eljött Szegedről, időt tölteni velem. Mondtam neki, beszélgessünk. Mondta, jó. Kérdeztem, miről. “Ami a te fejedben van, meg ami az enyémben, arról ne!” - volt a válasz."

"Az apukám valószínűleg nagyon vallásos lehetett. Iskolapszichológusként is dolgozott. Kísérleti stádiumban bevezette, hogy szombaton semmi olyan óránk ne legyen, ahol írni kellett. Csak osztályfőnöki, testnevelés, stb...  Azt hiszem, arra hivatkozott, hogy a gyerek mentálisan szombatra már nagyon fáradt… Igazából szerintem mindez arról szólt, hogy nekünk ne kelljen megszegni a szombatot az írás tevékenységével." 

Az alábbi fotómon nagymamám és két lányáról készült festmény látható. A faliszőnyegen pedig a nem régen leégett Notre Dame képe

IMG_0081

Beszélgetés Anyuval. Ezt a filmet nagymamámmal készítettem, nem sokkal halála előtt. Arról beszél, miként látja a másvilágot. Fontosnak tartom, hogy a befogadó belelásson és megértse, honnan jön anyukám, honnan jövök én 

TEDx TALK - Anyukám és nővérem a hozott, öröklött mintázatokról

 ALINDA - Beszélgetés Geréb Ágnessel

Archív Mama börtön előtt tartott születésnapjáról. 2010. december 20.

Az utolsó TV és a börtönt megjelenítő terem közt a következő szöveg olvasható:

"A születésnapi éneklést nem hallhattam. A börtönben nem engedték. Arra hivatkoztak, ha mindenkinek megengednék, hogy amikor 800 ember énekel a börtön előtt a születésnapján, olyan helyre menjen, ahol azt hallani lehet, hatalmas káosz alakulna ki, ha meg csak nekem engedik meg, az nem az egyenlőség elvét követi. Így csak később, videón láttam az eseményt. Nagyon-nagyon-nagyon nehéz volt megnézni, körülbelül a tizedik nekifutásra sikerült, annyira mélyen érintett... erős videó van róla. Gondolom, a jelenlét meg még erősebb lehetett."

A folyosó végén 6 db bögre, amiket Visi Ági készített Geréb Ágnes számára. Rajtuk esszenciális gondolatok a háborítatlan szülés témakörében. A szövegek: "Nem tágítunk!", "A születés minősége az élet minősége", "Aprónként változtatjuk meg a világot", "Mindenütt jó, de a legjobb biztonságban", "Szabadon szülni, szabadnak születni"

FM__7866

A folyosóról nyíló első terem a hivatalé, az intézményé. A tényeké. A reflexióké, a szellemiségé. Ide belépve az első dolog, ami elénk tárul egy 1970-80-as évekbeli vizsgálóasztal, előtte a hozzá tartozó kolposzkóp.  Három lába alatt három tégla, az egyik lába alól azonban hiányzik az. Ez a tárgycsoport - élén a hiányzó téglával -  szimbolizálja egy számottevő részét a szülész-nőgyógyász szakma konzervatív mivoltának és Geréb Ágnes szabad gondolkodásának, szabadságának és szabadságvesztésének. Mellette, a falon egy archív anyagokból összevágott videó, amely három részre osztható. Az első szakasz TV híradók a témáról szóló műsoraiból áll össze. A második szakaszban olyan embereket hallunk és látunk, akik részesei voltak a bírósági folyamatoknak vagy segítő, támogatói szándékkal jelentek meg a Világsajtóban. A film harmadik szakaszában pedig dr. Geréb Ágnes beszél szakmai tapasztalatairól a háborítatlan szüléssel kapcsolatban.

FM__7855

A terem végében pedig egy bírósági asztal foglal helyet, háttérben egy poros képkeretben a magyar címer. Az asztalon bírósági iratok, a perekhez kapcsolódó dokumentumok és a támogatói demonstrációk dokumentumait láthatjuk. Fontos kiegészítés, hogy ebben a teremben a háborítatlan szüléseknél sűrűn haszált illóolaj, a muskotályzsálya illata kering.

Az "Utolsó szó jogán" itt olvasható: http://www.otthonszules.hu/utolso-szo-jogan-2017-aprilis-20/


Az utolsó terem témája a börtön. A terembe lépve (még beszűrődve hallatszik az "ami jó van...") a baloldali falon négy rövid történetet olvashatunk Geréb Ágnestől.
 

FM__7844_narrow


"A rendőrségen a kezembe nyomtak két zsömlét, vacsora gyanánt. Nemsokára jött két rendőr, hogy átvigyenek az Életvédelmi Osztályra. Beültünk az autóba. A mellettem ülő rendőrnő negédesen megkérdezte: “Nem ette meg a zsömlét? Miért nem ette meg?” Mondtam, hogy nem volt időm vásárolni, otthon van az egyik gyerekem, szeretnék neki reggelit vinni.

Még akkor sem mondta a rohadék, hogy ebből már nem lesz reggeli, pedig ő tudta. Tudta, mert mikor bevitt az Életvédelmi Osztályra, ott volt az asztalán az elfogatóparancs. Láttam."

-

"A letartóztatás utáni első 72 órában egy zárkában voltam egy nővel. Később jöttem rá, hogy tulajdonképpen addig sosem voltam kettesben senkivel 72 órán át. Arra emlékszem csak, hogy amikor megérkeztem, a Helsinki Bizottság két papírját átadták, valami tájékoztatót. Azzal együtt mentem be a zárkába. Ez a nő már ott volt, valami kábítószeres bűnözőként került oda. Az egyik papírt megette, a másikból meg sakkfigurákat csináltam, és próbáltam sakkozni tanítani."

-

"Ellopták a bélyegeimet, pedig ők semmit nem tudtak kezdeni velük. Ott nem lehetett bélyeghez jutni. Ti küldtétek nekem ottho... itthonról. A papírt meg a borítékot is ellopták. Nyilvánvalóan lehúzták a vécén, vagy lenyelték. A lényeg az volt, hogy tőlem ellopják az egyetlen dolgot, amivel kötődtem a külvilághoz."

-

"A börtönből először a barátnőmékhez engedtek, házi őrizetbe. Amikor ők nem voltak otthon, nem mertem még a vécére se elmenni, mert ha nem tudtam volna gyorsan beengedni a rendőröket, elkönyvelték volna, hogy nem vagyok ott, és nagy baj lett volna belőle.

Naponta négy alkalommal jöttek ellenőrizni, amikor csak akartak, kiszámíthatatlanul. Akár kétszer egymás után negyed óránként, akár hajnalban, késő este, bármikor. Becsöngettek, amire persze mindenki fölébredt. Be kellett őket engedni, aláírni egy papírt, hogy jelen vagyok. Azóta is fizikai rosszullét fog el, ha valaki váratlanul becsönget hozzánk...

Kérvényeztem a házi őrizet áthelyezését. A kérvény beadásához képest hetek múlva egyszer csak az aktuális ellenőrzést tartó rendőr a kezembe nyomott egy papírt és azt mondta:

„Fél óra múlva a másik helyen keressük, viszlát!”

Én akkor x hónapja nem voltam az utcán, főleg nem egyedül. A barátnőmék pont nem voltak otthon, azt se tudtam, hogy mit csináljak. El se tudtam tőlük köszönni. Rettenetes volt. Értem kellett jönni. Ha valaki értem jön, oda se ér fél óra alatt, ez így képtelenség. Az izgalom, hogy mehetek vissza a börtönbe, mert nem fognak fél óra múlva amott megtalálni... Borzalmas volt. Embertelen."

A szövegek melletti falon egy videó látható egy dobozról, amely 2010 óta érintetlenül feküdt egy szekrényben. Most nyitja ki először Mama, a diplomakiállításom érdekében. Levelek, fotók, emlékek a börtönből.


Ezt követően egy mini fényinstalláció: jegyzőkönyvek, kérelmek, engedélyek a börtön falai közül

FM__7843_narrow


A termet pedig egy összetett installáció zárja. 

A vizsgálóágyhoz hasonló elhelyezkedéssel egy börtönágy látható. Rajta a börtönben kapott kenyerek (veknik) csomagolásának kis fém zárócédulái. Az ágy árnyékot vet a falra, a vetület egy emeletes ágy képét mutatja, akár a börtönben használt ágyét. A vetület falán a következő képek láthatók:


Amikor édesanyám börtönben volt, épp eljött a karácsony. A börtönőr egyszercsak az ún. tátikán (a nyílás a cella ajtaján, ahol az ételt is be szokták adnii) bedobott 4 pár zoknit, majd hozzátette: “boldog karácsonyt, fasszopók! Ez az “xy” felekezet ajándéka”. Mivel Mama minden utazásáról szokott nekünk “madárláttát” (ajándékot) hozni, elkérte a 4 pár zoknit a 4 gyerekének. Ebből látható az egyik bekeretezve, a háttérben az általa írt levelekkel

08_Mamaajandeka


Üzenetek az unokáktól, amikor nagymamájuk végre hazatérhetett a saját lakásába

FM__7886
FM__7887


Fotók börtönből való kivonulás napjáról és a Gyorskocsi utcai fogházról. Ez utóbbi, általam készített kép címe: "A börtön ablakába'..." 

Bortonbolki
Bortonablakaba

 
Fotógaléria a tárlat egészéről és a terekről:


A fotókat Ficsor Márton készítette.