Cím: Az Utolsó Lélegzet
multimédia installáció

Egy 200 literes vízzel teli akváriumban tizenegy darab üveg lebeg. Bennük levegő – számomra fontos emberek (egy) lehelete. A lebegő üvegekre születési évszámok vannak gravírozva. Az üvegeket kövek tartják a víz alatt, utalva a zsidó temetkezési szokásokra.

Az akvárium egy állványon áll, amelynek alja és teteje nyitott. Alulról egy projektor vízet (a víz képét) vetíti az üveglapra, azon keresztül az akváriumban lévő vízre, azon keresztül pedig a terem mennyezetére. Az állvány köré épített pódium az installáció emlékmű jellegét hivatott erősíteni.

A munka egy elő-temető. A kövek fölötti lebegés a halál előtti utolsó lehelet, de egy – még az adott személy életének nem végső periódusában használt kilégzés konzerválását is jelentheti. A használt anyagok (víz, kő, levegő, üveg) az elmúlásra, a maradandóságra, a könnyed és a nehéz elengedésre engednek asszociálni.

Elképzelhető, hogy az üvegekben lévő molekulákat, amelyek most éppen „levegőt alkotnak”, korábban (akár sok száz évvel ezelőtt) más testeket tartottak életben. Ami biztos, hogy a molekulák utolsó használói számomra fontos emberek.

Zene: Nils Frahm – Says