Homeopátiás gondolkodásmód és minimal art

.

Erdély Jakab - Szakdolgozat

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Média Design szakirány

BA3

2017

Témavezető:

Tillmann József

Szaktanszéki konzulens:

Tasnádi József

 

Tartalomjegyzék

 

Bevezetés. 4

A homeopátia és a minimal art rövid ismertetése. 4

Párhuzamok az Organon és a minimal art között 5

Homeopátiás gondolkodásmód, minimalista filozófia. 8

A diplomamunkámról – röviden.. 15

Kapcsolódó művészeti ágazatok, zárógondolatok. 17

Csatolmányok. 20

Szakirodalom.. 22

Képhivatkozások. 23


Bevezetés

 

Témaválasztásom a MOME-val párhuzamosan elkezdett CHE Homeopátiás Magániskolában és a MOME-n hallgatott előadások inspirációjából bontakozott ki. A homeopátiás magániskolában tanult gondolkodásmódra egyre inkább művészeti szemmel tekintettem, egyre inkább éreztem, milyen szoros összefüggések lehetségesek egy gyógyítandó állapot homeopátiás fölkutatása vagy egy homeopátiás szer, és egy mű létrehozásának folyamata vagy elkészült állapota között. A homeopátiás szerekben található, ténylegesen kimutatható, gyógyító anyagi tartalom (potenciától függően) minimális, gyakorlatilag nem kimutatható. Ezzel szemben a használt anyag információtartalma, ami annak az anyagnak az esszenciáját adja, az megtalálható benne. Ez az, amire a szervezet reagál, ez az, ami gyógyító hatással van a kibillent állapotra. Ebből eredően alakult ki érdeklődésem a minimal art felé, és merült föl a kérdés: van-e kapcsolat a homeopátia és a minimal art között, valamint művészetnek tekinthető-e a homeopátia, gyógymódnak tekinthető-e a művészet? Dolgozatomban tehát e két jelenség viszonyát vizsgálom.

 

A homeopátia és a minimal art rövid ismertetése

 

            A homeopátiát sokan áltudománynak vélik, és általában a kis fehér golyók használatáig ismerik. A mögötte rejlő eszmék föltárásába már nem fektetnek energiát. Az egyik, sokak által támadott szegmens épp az előbb említett golyócskák hatóanyagtartalma. A homeopátia hígítással, rázással dolgozik (így készülnek a szerek). A nagymértékű hígítás miatt olyan mértékben csökken a valódi anyagtartalom, hogy az már ki sem mutatható a szerben. A rázás folyamata az, amitől az esszenciatartalom erősödik. Samuel Hahnemann-t (1755-1843, 1. kép), a homeopátia alapító atyját pályafutása kezdetén egyre inkább kedvelték,  gyógymódját megbecsülték, így hamar híre ment a környező német városkákban. Hahnemann lovas kocsin utazott. Utazásai során azt tapasztalta, minél messzebb visz egy szert, az annál hatékonyabbá válik. Rájött tehát: rázás által egyre erősebbé, mélyebbre hatóvá válik egy szer hatása. A hatóanyag így változik át gyógyító információvá.[1]

A homeopátia egy ma is használatos alternatív gyógyászati módszer. A gyógyító a segítségkérőtől spontán anamnézis és a homeopátiás esetfelvétel módszereivel összegyűjti, amit a páciens elmond, azt, amit lát, tapint és érez, majd a gyógyítandó állapot különös, egyedi, karakterisztikus tüneteit összegyűjtve egy olyan szert keres, amelynek esszenciája a leghasonlóbb ehhez az állapothoz.

Röviden a minimal artról: a minimal art egy képzőművészeti irányzat, amely legfőképpen festészetben és szobrászatban ölt fizikai formát. A tárgyak mögött álló eszme a konkrét jelenlét, amely nem mutat túl saját magán. Amit látsz, az van ott, sem több, sem kevesebb. A minimal art egy képzőművészeti irányzat, válasz az absztrakt expresszionizmus és a pop art irányzataira.[2] „Azt látod, amit látsz.” – írja Daniel Marzona Minimal art című könyvében.

A homeopátia gyógyító ereje egy gyógyítandó állapot tünetesszenciáját keresi, lecsupaszítva. Sem többet, sem kevesebbet.

 

Párhuzamok az Organon és a minimal art között

 

Képzeljünk el két széket egymás mellett. Az egyiken ül egy ember, aki valamiféle problémával fordult segítségért a homeopatához. A homeopatának az a föladata, hogy egy olyan szert „ültessen” a másik székre, amelynek esszenciája a lehető leghasonlóbb a már ott ülő beteg problémájának esszenciájához.[3]

A homeopátia nagyjából 250 éves tudománya Samuel Hahnemann nevéhez köthető, aki 1796-ban adta ki először Organon című művét, amelyben a homeopátia alaptörvényeit írja le. Ezek közül idézek néhányat, a homeopátiás gondolkodás könnyebb megértésének érdekében:[4]

  1. § Az orvosnak fel kell kutatnia, (…) mi az, ami gyógyító a különböző gyógyszerekben, hogy ez utóbbit az előbbinek megfelelően választhassa meg.
  2. § Az orvost segíti a gyógyításban, ha figyelembe veszi a betegség indítóokát, a betegség alap okát és a körülményt.
  3. § Az orvos számára a betegség nem más, mint az adott kóreset tüneteinek összessége.
  4. § Amikor a gyógyításnak köszönhetően a tünetesszencia eltűnik, vele egyidőben (…) a (…) betegségállapot egésze is megszűnik.
  5. § A gyógyítás művészének (…) a betegség tünetesszenciáját kell eltávolítania ahhoz, hogy a betegség egésze megszűnjön.
  6. § A tünetek összessége az egyetlen indikáció, (…) ami a választandó szerre utal.
  7. § Egy homeopátiás értelemben specifikus szer keresése során, azaz, amikor a természetes betegség összes jelének esszenciáját összevetjük a rendelkezésre álló gyógyszerek tünetsoraival, (…) kizárólag a kóreset (…) különös, szokatlan és sajátságos) jeleit és tüneteit kell figyelembe venni (…).

A fönti paragrafusok megismerése gondolkodásra késztetett, erős összefüggéseket éreztem a művészettörténetben tanult eszmékkel, valamint saját alkotói folyamataim alatt átélt tudatállapotokkal. Emiatt szeretnék az általam kiválasztott paragrafusokra egyesével reagálni, és összefüggésbe hozni azokat a minimal art világával.

ad 3. §: A gyógyító és a segítséget kérő cselekedete az alkotásban találkozik. A segítségkérő megalkot egy állapotot, egy esszenciává egyszerűsíthető folyamatot hoz létre. A gyógyító végig megy ezen a folyamaton, megtalálja a magját és eléri, hogy a fa visszafelé nőjön. Művészeti szempontból mindkét folyamat releváns. A létrehozott mű a „betegség”, az értő figyelem a gyógyszer. Egy homeopata, amikor gyógyít, műelemzést végez, megpróbálja megérteni, mi is jött létre valójában. Ezek után – legyen bármilyen komplex is a „mű”, azt türelemmel és precizitással leülteti az üres székre.

ad 5. § Egy minimalista alkotás és egy betegség megértésének folyamata abban különbözik, hogy míg az utóbbinál a gyógyító (mint művész) csupaszítja le a magot és az alkotó csíráztatja azt, az előbbinél az alkotó (mint művész) csupaszít, hogy a befogadó ott helyben csíráztathassa ki az alkotást.

ad 6. § Mitől számít valaki gyógyítónak, mitől „betegnek”? Egy képzőművészeti kontextusban vett műalkotás létrehozásával terápiás folyamat párosul. Mivel szükségem van erre a folyamatra, „beteg” vagyok. Az alkotói folyamatnak gyógyító hatása van, tehát gyógyulok. A létrehozott műalkotás gyógyító hatással lehet másokra, tehát gyógyító vagyok.

ad 12. § Egy műalkotást nevezhetünk tünetesszenciának is, következtetve az alkotói folyamat eredményének mások által is befogadható formájából. Így annak elkészítése tényleges állapotváltozásokhoz vezethet. Fontos kérdés, hogy ha egy gyógyítónak sikerélménye van, tehát meggyógyít egy betegséget, benne miféle érzések, állapotok keletkeznek? Ez esetben a konklúziót hívhatjuk esszenciának (vagy magnak), amely később újra „kicsíráztatható”.

ad 17. § Az alkotói folyamat végeredménye, legyen az mű, vagy akár „betegség”, mindenképpen tartalmaz egy kutatható esszenciát.

ad 18. § A helyes esetfölvétel folyamata sok esetben elegendő a változáshoz, hiszen a „beteg” már ez alatt megtalálhat saját magában olyan összefüggéseket, amik segítik visszavezetni a probléma lényegi központjához. Ugyanilyen módon az (képzőművészeti szempontból vett) alkotói folyamatnak, vagy egy kész mű befogadásának is hasonló hatása lehet.

ad 153. § Egy minimalista műalkotás – ahogyan egy homeopátiás megközelítés - igényli, hogy csak és kizárólag a lényegi információk vegyék körül ahhoz, hogy a kívánt hatást elérje.

 

Homeopátiás gondolkodásmód, minimalista filozófia

 

            A homeopátiás szerek hígítással és rázással készülnek. Minél nagyobb mértékű a hígítás, annál mélyebb problémákra adjuk, a testitől a lelkiig. Elvontan fogalmazva: minél több energiát fordítunk egy szer potenciálására, annál erőteljesebben fordul át az anyagi tartalom a fölhasznált matéria esszenciális információtartalmára. Vegyük példának az Arnica montana-t. Az árnika hegyen élő növény. Nem bírja az ember közelségét. Ha élőhelyén ember jelenik meg, elpusztul, és máshol nő ki újra. Magas hígításban mélyre ható sérüléseket, traumákat,  olyasféle sebesüléseket gyógyítunk vele, amelyek érintésre csak úgy, mint ahogyan a növény maga, elhúzódásra késztetik az embert. Ez az elhúzódás a lelkiállapotra is vonatkozhat akár fizikai sérülés nélkül. Egyedül kíván lenni, nem akar másokkal érintkezni. Ezen egyszerű példából már érthető, hogy egy homeopátiás szer összesűríti a kiindulási anyag tulajdonságait egyetlen információadagba. Az anyag esszenciája pedig föllelhető a megfelelő betegség karakterisztikájában. Bóna László Méreg, ami éltet című kötetében írja: „A minimális adag, a hígítás elvét a homeopátiában nem az a gondolat szülte, hogy az valami misztikus igazság bizonyítása legyen. Ezért nem érdekelte Hahnemannt, hogy hova lesz az anyag a nagymértékű hígításokban. Ő nem gondolta, hogy nincs bennük. Van, csak annyira minimális, hogy nem észleljük. Nem eltűnik, csak a tulajdonságai változnak meg azáltal, hogy nagyon csekély lesz.”[5]

            Képzeljünk el egy kiállítóteret, amelyben minimalista alkotások vannak kiállítva. Bemegyünk, befogadunk, gondolkodunk, hatások érnek, megváltozunk. Az, hogy mi fog történni bennünk, nem tudjuk előre megjósolni. Ám az, hogy „múzeumi” körülmények között találkozunk bizonyos tárgyakkal vagy eszmékkel, mondhatni kötelező módon sarkall bennünket arra, hogy valódi befogadóként[6] elgondolkodjunk azokon. (A valódi befogadáshoz nem szükséges a „múzeumi” környezet, az alkotás önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy tulajdonságainkat, gondolatainkat, tudatállapotainkat egy másik, elvont világba húzza, és abból – a maga módján - vissza is engedje azokat.) Ha egy ilyen látogatás után a bennünk létrejött változásokat leírnánk és műalkotásonként rendszereznénk, megfelelő információmennyiség birtokában azokat konkrét állapotok gyógyítására is tudnánk használni. Éppen úgy, mint ahogyan egy homeopátiás gyógyszervizsgálat (proving) után használunk egy gyógyszert. Homeopátiás szert szinte bármiből lehet készíteni, de csak a megfelelő gyógyszervizsgálati folyamat után alkalmazható konkrét állapotok gyógyítására. A ma létező szerek több rendszer alapján sorolhatók be, mint például növényi, állati, ásványi szerek. A növényi szereket is tovább osztályozták fészkes virágzatúakra, tökfélékre, boglárkafélékre és egyéb növényi rendek szerinti csoportokra. Az azonos csoportba tartozó növényi szerek sok tekintetben hasonló, ám egyenként más és más tünetekre hatnak a legjobban. Az ásványokból készült homeopátiás szerekkel kapcsolatosan egy ma élő, neves homeopata, Rajan Sankaran (1960, India) fölfedezte, hogy a periódusos rendszer sorait és oszlopait az élet különböző szakaszainak és az azon szakaszokban jelentkező jellemző problémáknak meg lehet feleltetni, mert az adott helyen álló szer esszenciája az efféle fölosztásnak megfelelő jellegzetességeket mutatja. A fönt említett rendszerezések alapján létrejövő szercsoportok karakterisztikái segítenek szűkíteni a problémát, irányítják a megoldáshoz vezető gondolatmenetet. Példának okáért, ha egy páciens struktúrákban, rendszerekben beszél, nagy valószínűséggel egy ásványi szer fogja majd a leghasonlóbb tünetesszenciákat mutatni. Mi tehát a műelemzés?

A homeopátiás gyógyszervizsgálat során a proverek (azok az egészséges személyek, akik önként, gyógyszervizsgálat céljából beszedik a szert) egy előre meghatározott ideig szednek egy általuk nem ismert szert, és folyamatosan megfigyelik saját magukat. A változásokat, tapasztalataikat leírják és konzultálnak róluk. Általában placebót is alkalmaznak kontrollként a vizsgálat során, azaz néhány ember nem homeopátiás szert, hanem placebót szed, de hogy ki az, aki a szert, és ki az, aki a placebót szedi, mind a vizsgálatban résztvevők, mind pedig a vizsgáló személyek csak a vizsgálat után tudják meg. Adott idő elmúltával a leírt tüneteket összegzik, és azokat, amelyek különösek és egyediek, karakterisztikusak, külön gyűjtik. Mindez ad egy általános gyógyszerképet. Ennek alapján egy új homeopátiás szert kapunk. Mivel a hasonlóság elve alapján hasonló a hasonlóval gyógyítható, a proving eredménye alapján azokat a betegeket, akiknek tünetei vannak, mint amilyet egészséges emberen a vizsgált szer kiváltott, meg tudunk gyógyítani.[7]

A homeopátiás orvoslás egyik lényeges törvényszerűsége az úgynevezett Hering-féle szabály, miszerint egy krónikus betegség időben visszafelé, a szervezet belseje felől kifelé, a létfontosságú szerv irányából a kevésbé fontosak felé, föntről lefelé haladva gyógyul.[8] E törvényszerűség egy általános, minden élőlényre igaz folyamat. A párhuzam, ami ezzel kapcsolatban megjelent előttem a minimal art-ra vonatkoztatva szintén az egész élővilágot érinti, bár valóságalapja sokak számára vitatott. A zsidó vallás[9] teremtés történetének ezen szakasza, amely az Édenkertről szól, a kultúra szerint gyökeresen megváltoztatta az emberi lény habitusát a rossz tudás fájának gyümölcse elfogyasztása után. A minimal art letisztultságát tehát a következő párhuzammal szeretném érzékeltetni:

A minimal art az Édenkert történetének visszafelé játszása, melyben az alkotó a kígyó, az alkotói folyamat a fa, a vágy az alma, az alkotás Ádám és Éva. A minimal art lényege a lecsupaszított létezés. A minimal art a művészet paradicsoma, ahol nincs takargatni való.

A művészettörténeti korszakok kialakulása homeopátiás filozófiával is értelmezhetőek. A korszakalkotás, a szemléletváltás egy általánossá vált életérzés, egy unalom, egy lázadás megértésének, összegzésének eredménye. Az unalom annyit tesz: várni arra, hogy valaminek vége legyen.[10] Ahhoz, hogy unatkozni tudjunk, szükséges valamiféle képnek lennie a fejünkben arról, hogy mi lesz az adott szituáció kimenetele. Tehát az unatkozás jó jele annak, hogy képesek vagyunk meglátni (vagy érezni) a lényeget, így megvan a lehetősége annak, hogy továbbléphessünk (például lázadás formájában). A lustaság ezzel szemben annyit jelent: nem elvégezni egy folyamatot, amely előre mozdítana. Az unalom így egy lépéssel a lustaság előtt jár.[11] A minimalizmus megjelenése is, csak úgy, mint bármelyik másik művészettörténeti korszaké egy reakció, egy lázadás, egy válasz volt elődeire. Az 1915-ben Kazimir Malevich (1878-1935) által festett fekete négyzet fehér alapon (2. kép) a művész elképzelései szerint a következőt üzeni a befogadók számára: a művészet nem szolgálja tovább az államot és a vallást. Nem kíván tovább történelmet illusztrálni. A művészet képes csupán önmagáért létezni.[12] Ez a gondolatmenet előörse volt az 1960-as években kibontakozó tényleges minimalista képzőművészeti irányzatnak.[13] Sokan úgy gondolják, a minimal art a „kicsi” és a „kevés” fogalmakkal jár kezén fogva. Sokkal fontosabb meghatározás a konkrét egyszerűség. Nem a technika, nem a használt anyagok mennyisége vagy mérete miatt lesz egy mű minimalista, hanem azért, mert egyszerűen az, ami. Nem kíván utalni semmire, nem hordoz háttér információt. A minimalizmus egy paradox metafora.

Fontos megemlíteni azt is, minimal art megjelenésének "ideológiai" okát is. A művészek abban reménykedtek, hogy a hatalom nem fogja olyan könnyedén asszimilálni az irányzatot, mint ahogy azt a pop-arttal és az op-arttal tette.[14]

Az alkalmazott grafikusok világában jól ismert műfaj a logótervezés. Ezen belül többféle stílusirányzat létezik, de mindegyiknek egy a célja: vizuális sűrítmény. Az alkotó (az esetek többségében) a lehető legkevesebb vizuális információt nyújtva igyekszik az emberi agy számára összefoglalni és triggerelni mindazt, amit az adott tartalom nyújt. Frank Stella, a 60-as, 70-es évek „nagy minimalista” művésze így nyilatkozott saját festményeiről: „a festményeim arra alapszanak, hogy amit látsz a vásznon, az van a vásznon, semmi más. Azt szeretném, hogy mindenki azt lássa bennük, amit én: a teljes ötletet, zavarodottság nélkül. Amit látsz, azt látod, és nem mást.”[15] Weiner Lawrence munkáit nézve a gondolataim egy köztes térbe kerülnek a fantázia- és a szemmel látható világ között (3. kép). Olyan érzésem támad, mintha a határtalan képzeletben falakat állítana, melyek ugyan körbejárhatók, de tömörségük áthatolhatatlan. Raymond Smullyan Mi a címe ennek a könyvnek? című kötetében teszi föl a kérdést: „Mi történik, ha egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó egy mozdíthatatlan oszlopnak ütközik?”[16] A minimal art a tautológia egy formája, ahol az állítás nem az igazságon, hanem a létezésen alapszik.

A minimalisták Mondrian elképzelését osztották, miszerint a mű, mielőtt létrejön, teljes átgondolást igényel.[17] A meditáció egy irányított gondolkodásmód. Tőlünk függ, szabadjára engedjük-e elménket, és elmélyülünk gondolatainkban, vagy összpontosítunk egy bizonyos témára (például a semmire). A végeredmény gyakorlatilag ugyanaz, időt töltünk saját magunkkal, így az önismeret útján haladunk tovább, ami pedig mindenképpen segít tisztázni gondolatainkat. Nem részleteket keresve, hanem megismerve azokat, és ezek alapján tisztítva az utat.[18] A minimal art nem csak megjelenését tekintve teszi ezt, hanem gondosan ügyelve arra is, hogy a végeredményből ne lehessen következtetni annak születési gondolataira, megállja a helyét bármiféle háttérismeret, történelmi vagy vallási vonatkozás nélkül (művészettörténeti vonatkozásra nem érvényes a kijelentés). És ami elengedhetetlenül fontos: nem akar önkifejező lenni. A minimal art önmagában az önkifejezés, alkotó nélkül.

„A minimal art elvette a művészet metafizikai értelmezését[19], mivel határozottan az adott mű egyedi kontextusában annak konkrét megtapasztalására és percepciójára összpontosít, és ez nem utolsósorban a néző szerepét is megváltoztatta. Nem azt kívánták tőle, hogy néma kontemplációba merülve elmélkedjen az előtte függő vagy álló műalkotás változatlan jelentésén, hanem hogy aktív szemlélője legyen annak a műnek, amellyel egy térbe került, hogy a percepció folyamatára reflektáljon, és ily módon ruházza fel jelentéssel a műtárgyat.”[20]

Azok a művek, amik önkifejezés céljából jöttek létre, a minimal art filozófiáját bővítve metaforákat és szimbólumokat alkalmaznak. Mi lehet tehát az a mű, amely nem minimalista, nem önkifejező, nem metaforákkal él, ezekkel szemben konkrét és személyes? Olyan dolgokat használva hozható létre egy ilyesféle alkotás, amelynek alkotóelemei tényleg csak egy bizonyos személynek, az alkotónak a birtokában vannak. Két irányból közelíteném meg ezt a dolgot: az egyik maga a lét, az individuális létezés. A másik pedig – ezen belül – az individuum létezését biztosító biokémiai anyagok, amelyek az emberiség által fejlesztett technológiáktól függetlenül léteznek, és a földi élet körforgása alatt azoktól függetlenül fognak is létezni,[21] habár a körforgás miatt ezen anyagokat is csak egy bizonyos időre kölcsönözzük. Ezek az anyagok egy teret zárnak közre, amit testnek nevezünk. A testben lévő fizikai anyagok között ott a lélek, ami a Pilinszky-féle meta-tartalom vonatkozásában egészít ki bennünket azzá, akik vagyunk, és egy fizikailag könnyen érzékelhető jelenségbe egyszerűsíti létezésünket: a szívdobogásba. Persze nem csak élő testekre igaz ez. A meta-tartalom, mint egy művet körülvevő, transzcendens jelenség teszi az esszenciát személyessé és lélekbe ágyazhatóvá, értelmezhetővé. Egy alkotás létrejöttét megelőzi az alkotói folyamat, amely lényegi gondolkodásában nem föltétlenül kapcsolható össze a műalkotás későbbi életével. Fontosnak tartom, hogy befogadóként tudjunk arról, hogy van lehetőségünk keresni egy alkotás magját. A magot, amelyből a gyökér, a törzs és a lomb ágazik szét, s ami elméletben sosem tűnik el. Elképzelhető ugyan, hogy nem lelünk rá, de minden esetben tudjuk, hogy legalábbis valamikor, valamilyen formában létezett, s ennek tudatában már lehetőség nyílik arra, hogy egyáltalán megkíséreljük a visszafejtést, vezessen az bárhova is. Egy műalkotásban keresni vagy megtalálni az esszenciát gondolatokat ébreszt bennünk, megmozgat érzéseket, megismerteti velünk a kiindulási anyagokat és a tudást, az érzelmeket, melyeket az tartalmaz. Azonban semmiképp sem hagyható figyelmen kívül a műalkotás önálló élete, miszerint az alkotó által beletett esszencia vagy metaforává válik, vagy egyszerűen csak leválasztja magát készítőjétől. A tulajdonképpeni mag csak az alkotó fejében, az alkotás pillanatában létezik. A következő pillanatban a jelen múlttá válik, az esszencia pedig önálló életre kel. A hagyományos költészet – főként versekre gondolok itt – is szép példája ennek. Számtalanszor használja az esszenciális gondolkodásmód több szintjét, hosszabb és rövidebb formában. Egy vers – hagyományos alakjában - önmagában összefoglal valamit, valamiféle életérzést, helyzetet, érzelmet. Mindezt alátámasztva számtalan hasonlatot (metaforát) is tartalmazhat, melyek önmagukban is koncentrátumként működnek. Igazán megtalálni valaminek az esszenciáját annyit tesz, a kutatott jelenség és az individuum közötti két, egymásra leginkább hasonlító pont között egyenest húzni[22]. Amennyiben ez valóban sikerül, valódi változás (gyógyulás) következik be. Ha pontos a találat, pontos a hatás.

 

A diplomamunkámról – röviden

 

            A diplomamunkám egyik fontos célja a minimalista és a homeopátiás gondolkodásmód alapján vett esszencia kutatása, megtestesítése. Olyan dolgot kerestem, amely minden élőlény létezésének alapvető föltétele, tehát a lét esszenciája. Választásom az oxigénre esett. A munkám címe az Utolsó lélegzet. Egy 200 literes akváriumban lebegő, számomra fontos személyek egyetlen lélegzete által „megtöltött” üvegek lebegése, melyeket kövek tartanak a víz alatt, a zsidó temetkezési hagyományokra utalva. Az installáció erős szimbólumokkal él, individualizmust jelenít meg. Ugyanakkor lényegtelen, ki hozta létre a műtárgyat, amelyet az azt tartalmazó személyek életben tartó, legalapvetőbb biokémiai folyamata rögzít térben és időben. Lehetséges, hogy az üvegekbe zárt oxigén molekulák, amelyeket belefújnak az emberek a zárt térbe, valaki vagy valami már korábban használta, ezer évvel ezelőtt. Azonban ha ezt a molekulát bezárom, vagy ha úgy tetszik, elzárom a körforgás elől, előző gazdája megmarad utolsó használónak egészen addig, ameddig az installáció valamely eleme meg nem adja magát az időnek, amely körülveszi a bezárt pillanatot. A fölhasznált anyagok – víz, kő, levegő – mind megtalálhatóak a természetben. A nem természetes úton létrejött anyagok, mint az üveg vagy a vasszerkezet, amely tartja az akváriumot, a lehető legvisszafogottabb módon jelennek meg, igyekezve az installáció lényegi tartalmára vezetni a néző figyelmét. A látványhoz hozzátartozik egy vetített kép. Ezen a képen egy kövek fölött csobogó patak látszik, amely alulról érkezik az üvegtartályra, majd a vízen és az abba zárt levegőn át a plafonon mozdítja meg az utolsó lélegzetet, a sír fölötti lebegést.

-

Fontos különbség, amire az általam vizsgált két világ (homeopátia és minimal art) kutatása során rátaláltam, hogy egy alkotói folyamatot vizsgálva sokkal kevesebb esetben kerül az elme gyógyulni vágyó állapotba. A képzőművészeti alkotói folyamattól vagy annak eredményétől egy betegség változhat pozitív irányba (és fordítva), viszont egy betegség „létrehozását”, kialakítását kevésbé tekinthetjük gyógyuló tendenciának. Azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a homeopátiás szemlélet szerint egy szer bevétele után következő kezdeti rosszabbodás a gyógyulás jele. Réczey Kata homeopata és pszichológus megfogalmazásában a homeopátia egy kötéltáncos kibillenő egyensúlyát visszaállító „segítő kéz”. Ha az illető egyensúlyban van, nincsenek tünetei, nem kell kinyújtott karját mozgatnia. A tünet, azaz a betegség megnyilvánulása, amire a homeopata gyógyírt keres, az egyensúlyért megbillenő kar.[23] Az egyensúly teljes visszanyerése érdekében elképzelhető, hogy a kibillenéssel ellenkező irányba egy kisebb kompenzáció szükséges. Ideális rosszabbodás alkalmával a fizikai tünetek intenzívebbek a szokásosnál, ugyanakkor érzelmileg és mentálisan az eddiginél elviselhetőbbé válnak[24] (a betegség nem lokális, hanem az egész lényt érintő zavar[25]). Úgy vélem, a minimalista gondolkodás és a homeopátiás szemlélet nagyon közel állnak egymáshoz. Az egyik segít megérteni a másikat, számos kérdést megválaszol a gyógyítás művészete és a művészet gyógyító hatása között. John Pawson minimalista építész szerint a művészet kapcsán csupán annyit szögezhetünk le, hogy az a legkreatívabb és leginkább előretekintő elmék produktuma. A homeopátia tudományáról szerzett ismereteim alapján azt gondolom, az előző állítás igaz a homeopaták kreatív gondolkodására is.

Pilinszky János egy riportjában ezt mondja[26]: „Az igazi gondolkodás a semmire koncentrál. Ameddig tudod, mire koncentrálsz, ismert dologra figyelsz. A problémát szűkíted mindaddig, amíg már semmire sem gondolsz. Az igazi gondolkodás egy problematika közepére érve a semmire gondolás. Ezek után ebből vagy kijön a felelet, amit nem tudnál a részekből összerakni, vagy nem.” Pilinszky ezen gondolata alapján fontos aspektusnak tartom azt is, hogy míg a minimal art az előbb említett koncepció alapján már egy problematika közepére ért kiindulópont, a homeopátia inkább maga a folyamat, amely a semmire gondolás irányába viszi a gondolkodót. Rendkívül nehéz tehát saját magunk számára megtalálni a megfelelő homeopátiás szert, hiszen képesek vagyunk torzítani a magunkra vonatkozó valóságot, és vissza-visszatérni az absztrakt expresszionizmus vagy a pop-art gondolatvilágába. A homeopaták rajziskolája éppen ezért az a fajta gyógyszervizsgálat, amit saját magukon végeznek (akár ismert szerrel, akár egy teljesen újjal), így saját bőrükön tapasztalhatják meg az adott szerhatásokat.

 

Kapcsolódó művészeti ágazatok, zárógondolatok

 

Kutatásaim során számos más művészeti területet is érintettem. Érintőlegesen szeretnék ezekre is kitérni. A homeopátia nem csak szakkönyveket ismer. Léteznek például homeopátiás mesekönyvek (pl. Dr. Kürti Katalin – Aurum király – Homeopátiás mesék Kicsiknek és Nagyoknak), melyek szereplői karakterisztikáját bizonyos szerek tünetösszessége határozza meg. A minimalizmus irányzata is  megjelenik más területeken, mint például a zenében, mint műfaj (minimal), és úgy is, mint motívum. Az emberi agy tudattalan tanulási folyamataihoz tartozik az ismétlés folyamata.  Pici változtatásokkal újra és újra ismételünk, akár tudatosan is. Ilyen például, mikor edzünk. Megtanulunk egy sportot, egy mozdulatsort –Nagyon hasonlóan végzünk el újra és újra mozdulatsorokat, de sohasem ugyanúgy. Kitapasztaljuk az apró részleteket, elmélyülünk, újabb tapasztalatot gyűjtünk, míg a végére sikerül rátalálnunk a kívánt esszenciára.

Egy német pszichológiai irányzat, a Gestalt, magyarul alaklélektan alapgondolata, hogy az egész alak észlelése többet ad a részeket egységként látó, egyszerű összegénél, és az egész a részekhez képest elsődleges. Rámutat, hogy agyunk ki tud egészíteni egy számunkra ismerős alakzatot ténylegesen arra a formára, amit látni vélünk. Mondhatni, ha hasonlót látunk a tanult formához képest, az agy „meggyógyítja” a látványt. Ez a gyógyulási folyamat megtörténhet mozgásfölismerésben, színek különböző megvilágításában (stb.) való észlelésben is.[27] A homeopátia nem kizárólag a saját impressziók alapján tekint a páciensekre. Úgy igyekszik a részletek alapján meglátni az egészet, hogy végül az egészből azt az egy különös, egyedi és karakterisztikus darabkát kiszedhesse, amire tényleg szüksége van ahhoz, hogy gyógyítani tudjon.

Az agyunkban keletkező változások strukturálódnak, egy egésszé állnak össze. A Gestalt pszichológia filozófiája kiegészítő szemléletmódként szolgálhat a ahhoz, hogy egy homeopata az individuumot objektíven és szubjektíven is láthassa egyszerre.

A Hermina Galéria megnyitójára 2015. május 27-én fiatal művészek ZENEKÉP kiállítást és koncertet rendeztek a galéria megalapítójának, Katona Kálmánnak tiszteletére, amelynek témája az ismétlés és a hasonlóság volt, Katona felesége homeopátiás munkássága miatt. E két fogalom zeneszerzők, képzőművészek és homeopaták számára egyaránt fontos. Az alkotók fejenként két-két művet készítettek, 10 x 10 cm körüli vászonra, a zeneszerzők egy perc körüli időtartam alatt előadható kompozíciókat. „A munkák hangsúlyozták a kezdeményezés erősen konceptuális jellegét, hiszen a művek ugyanazon fogalmakból indított, miniatűrökbe sűrített komplex gondolatok vizuális és auditív lenyomatai, sajátos szótári definíciók, melyek katalizálják a két művészeti ág képviselői közti párbeszédet.” – írja a Hermina Galéria weboldala. [28]

 

Már korábbi évtizedekből is ismert, de a mai modern elektronikus zenekultúra által számos területen használt az ismétlés, úgynevezett „loopolás” jelensége. Ugyanez akusztikus formában (vagy a kettőt vegyítve) is megtalálható kultúránkban, sőt, az esetek többségében a ritmus maga mind az ismétlődés törvényére alapszik. Az ismétlődés, monotonitás hatása nem csak tudattalan tanulás, hanem a meditatív állapotba kerülés is lehet (például mantra). Zenészként és zenét fogyasztóként is találkozhattunk az ismétlődések közti különbségekkel. Nagymértékben eltérő lehet egy kompozíció vagy zenei motívum más és más előadásban, más megközelítésben. A minimal artban (a képzőművészetben egyáltalán) és a homeopátiában is gyakorta előfordul az ismétlés jelensége. Egy homeopátiás szert sokszor nem elég egyetlenegyszer bevenni, a gyógyulási folyamathoz több alkalommal is szükség lehet az információadag bevitelére, hogy az apró változtatások végül nagy változást idézzenek elő, ezzel konceptuálisan visszatérve a rész és az egész viszonyához.

Végezetül arra a következtetésre jutottam, hogy a homeopátiás gondolkodásmód és a minimal art irányzata közt valóban erős párhuzam húzható. Az előbb említett további művészeti irányzatok is alátámasztják, hogy a homeopátiás gondolkodásmód (legalábbis elméleti síkon) része lehet a mindennapi gondolkodásunknak. Egy probléma, elvégzendő föladat esszenciáját megtalálva hatékonyabban juthatunk el megoldásokhoz, léphetünk tovább helyzeteken, akár egy alkotói folyamat alatt is. A homeopátiás gondolkodásmód és a minimal art filozófiája esetlegesen a háttérből kifejtve hatásukat egymást kiegészítve támogatják az élet körforgását. Gondolatmeneteim alapján úgy vélem, hogy a művészetnek találtam egy olyan meghatározását, amely rávonatkoztatható az élet minden területére, beleértve a homeopátiát is. Ezzel a gondolattal zárom dolgozatomat, reménykedve abban, hogy az olvasó számára is sikerült igazolni kiinduló tézisemet:

A művészet egy olyan szituációba való bekerülés, amely hétköznapi tulajdonságainkat, gondolatainkat, tudatállapotainkat egy másik, elvont világba húzza, és abból – a maga módján - vissza is engedi azokat.

A műalkotás ezt katalizálja.


Csatolmányok

 

Samuel Hahnemann – Organon - A gyógyítás művészetének gondolatrendszere – MHOE – (3., 4. és 140. oldal):

  1. § Az orvosnak fel kell kutatnia, mi az, amit a betegségekben meg kell gyógyítania, és tudnia kell, mi az, ami gyógyító a különböző gyógyszerekben, hogy ez utóbbit az előbbinek megfelelően választhassa meg.
  2. § Az orvost segíti a gyógyításban, ha figyelembe veszi a betegség indítóokát, a betegség alap okát és a körülményt.
  3. § Az orvos számára a betegség nem más, mint az adott kóreset tüneteinek összessége.
  4. § Amikor a gyógyításnak köszönhetően a tünetesszencia eltűnik, vele egyidőben az életerő szenvedése, azaz a külső és belső betegségállapot egésze is megszűnik.
  5. § A gyógyítás művészének tehát csak a betegség tünetesszenciáját kell eltávolítania ahhoz, hogy a betegség egésze megszűnjön.
  6. § A tünetek összessége az egyetlen indikáció, az egyetlen olyan dolog, ami a választandó szerre utal.
  7. § Egy homeopátiás értelemben specifikus szer keresése során, azaz, amikor a természetes betegség összes jelének esszenciáját összevetjük a rendelkezésre álló gyógyszerek tünetsoraival, hogy közöttük rátaláljunk arra a mesterséges betegítő erőre, mely hasonlósága folytán megfelel a gyógyítandó betegségnek, ilyenkor kiváltképp és szinte kizárólag a kóreset feltűnőbb, különös, szokatlan és sajátságos (karakterisztikus) jeleit és tüneteit kell figyelembe venni, mivel főként ezeknek kell egyezniük a keresett gyógyszer tünetsorában meglévő nagyon hasonló tünetekkel, hogy ez legyen a gyógyításra legmegfelelőbb szer. Az általánosabb és nem határozott tünetek, mint amilyen az étvágytalanság, fejfájás, bágyadtság, nyugtalan alvás, kellemetlen közérzet, stb., ily megkülönböztethetetlen mivoltukban, hacsak nincsenek pontosabban meghatározva, kevés figyelmet érdemelnek, mivel efféle általánosságokkal az ember szinte minden betegségnél és gyógyszernél találkozik.


Szakirodalom

 

Bóna, László: Méreg, ami éltet – Homeopátiás halottaskönyv, Katalizátor, 2009, 64.

 

Bóna László előadása, 2015. november, CHE, IBS – Alaptanfolyam

 

Chernin, Buegel-Lewis: Homeopátiás orvoslás, M-érték kiadó, 2004, 22.

Concepts of Modern Art – Edited by Nikos Stangos – Thames and Hudson 2. kiadás, 1983 (C4594MOME) - Minimal Art section by Suzi Gablik - 244., 245.

Dr. Borbély Katalin, Dr. Deák Valéria, Dr. Hívdégi Zsófia, Dr. Katona Edit, Dr. Molnál Mariann, Dr. Papp Huba, Dr. Sal Péter, Dr. Sebő Zsuzsanna, Dr. Tóth János: A homeopátia kézikönyve 2., PUEDLO Kiadó, 2009, 16.

 

Feldmár András előadása, 2015

 

Hahnemann, Samuel: Organon - A gyógyítás művészetének gondolatrendszere,  MHOE, 2005,  3., 4., 140. – részletek. A kiválasztott paragrafusok teljes szövege az I. sz. mellékletben található

L., Christine: Surrealist Painting & Sculpture: Orbis Publishing, London, 1980, 35. (D2084MOME)

 

Marzona, Daniel: Minimal art, Taschen, 2004, gerincszöveg

 

Marzona, Daniel: Minimal Art, Taschen, 2006, 11.

Smullyan, Raymond: Mi a címe ennek a könyvnek? Műszaki könyvkiadó, 1988, 18.

 

Sankaran, Rajan: A homeopátia szubsztanciája, Remedium, 2002, 19.

 

 

Online kutatás és szakirodalom:

 

Wikipedia


https://en.wikipedia.org/wiki/Agnes_Martin (2017.03.24.)
https://en.wikipedia.org/wiki/Minimalism (2017.04.17.)

https://en.wikipedia.org/wiki/Minimalism_(visual_arts)#Minimal_art.2C_minimalism_in_visual_art (2017.04.18.)

 

 

 

 

Egyéb


http://www.tate.org.uk/learn/online-resources/glossary/m/minimalism (2017.03.14.)

http://artportal.hu/lexikon/fogalmi_szocikkek/minimal-art (2017.04.11.)

http://herminagaleria.hu/zenekep-muhely/zenekep-kiallitas/ (2017.4.12.)

https://www.youtube.com/watch?v=IQsyQl7JRv8&t=1047s (2017.03.20.)

 

Képhivatkozások

 

  1. kép: Samuel Hahnemann portréja (forrás: Google)
  2. kép: Kazimir Malevich: Fekete négyzet fehér alapon (forrás: Google)
  3. kép: Weiner Lawrence: Made to be (forrás: Google)

[1] Bóna, László előadása – CHE Homeopátiás magániskola, 2016 február

[2] Marzona, Daniel: Minimal art, Taschen, 2004, gerincszöveg

[3] Gondolat Bóna László előadásából – 2015. november, CHE, IBS - Alaptanfolyam

[4] Hahnemann, Samuel: Organon - A gyógyítás művészetének gondolatrendszere,  MHOE, 2005,  3., 4., 140. – részletek. A kiválasztott paragrafusok teljes szövegét az I. sz. mellékletben találják.

[5] Bóna, László: Méreg, ami éltet – Homeopátiás halottaskönyv, Katalizátor, 2009, 64.

[6] Umberto Eco mintaolvasó és mintaszerző fogalmai alapján úgy vélem, mintabefogadó, vagy valódi befogadó is létezik, aki az alkotó elképzelései alapján fogadja be a műalkotást.

[7] Chernin, Buegel-Lewis: Homeopátiás orvoslás, M-érték kiadó, 2004, 22.

[8] Dr. Borbély Katalin, Dr. Deák Valéria, Dr. Hívdégi Zsófia, Dr. Katona Edit, Dr. Molnál Mariann, Dr. Papp Huba, Dr. Sal Péter, Dr. Sebő Zsuzsanna, Dr. Tóth János: A homeopátia kézikönyve 2., PUEDLO Kiadó, 2009, 16.

 

[9] Az Édenkert történetében a keresztény vallás is hisz.

[10] Feldmár András előadása, 2015

[11] A tudatlanság lustaságnak, a megítélés tudatlanságnak, az unalom megítélésnek minősül.

[12] Concepts of Modern Art – Edited by Nikos Stangos – Thames and Hudson 2. kiadás, 1983 (C4594MOME) - Minimal Art section by Suzi Gablik - 244.

[13] http://artportal.hu/lexikon/fogalmi_szocikkek/minimal-art
(2017.04.09.)

[14] http://artportal.hu/lexikon/fogalmi_szocikkek/minimal-art
(2017.04.09.)

[15] L., Christine: Surrealist Painting & Sculpture: Orbis Publishing, London, 1980, 35. (D2084MOME)

[16] Smullyan, Raymond: Mi a címe ennek a könyvnek? Műszaki könyvkiadó, 1988, 18.

[17] Concepts of Modern Art – Edited by Nikos Stangos – Thames and Hudson 2. kiadás, 1983 (C4594MOME) - Minimal Art section by Suzi Gablik - 245.

[18] A 3. oldal alján olvasható Pilinszky idézet is erről beszél.

[19] A metafizika mint filozófiai rendszer olyan szellemi principiumból indul ki, amely a létező világ felett áll, az érzékszerveink számára hozzáférhetetlen, és csak spekulatív módon, az absztrakt logika révén ismerhető meg. – Forrás: Wikipédia

[20] Marzona, Daniel: Minimal Art, Taschen, 2006, 11.

[21] Előre utalnék a dolgozat zárógondolatára: A művészet egy olyan szituációba való bekerülés, amely hétköznapi tulajdonságainkat, gondolatainkat, tudatállapotainkat egy másik, elvont világba húzza, és abból – a maga módján - vissza is engedi azokat. A műalkotás ezt katalizálja.

[22] Nevezzük ezt az egyenest „lényegnek”.

[23] Személyes beszélgetés Réczey Katával - 2017

[24] DR. MED. VASSILIS GHEGAS:Előadások a klasszikus homeopátiáról D kötet, MHOE, 1989, 25.

[25] Sankaran, Rajan: A homeopátia szubsztanciája, Remedium, 2002, 19.

[26] Lírai riport Pilinszky Jánossal – 17:25 - https://www.youtube.com/watch?v=IQsyQl7JRv8&t=1047s (2017.03.30)

[27] Forrás: Wikipédia

[28] http://herminagaleria.hu/zenekep-muhely/zenekep-kiallitas/ (2017.04.15)